5. rész

- Soha nem bocsátok meg neki! - sírtam az ágyon össze görnyedve. 3 kopogást hallottam. - Lina gyere le vacsora! - mondta anya az ajtó mögül. - Most nem vagyok éhes! - üvöltöm. - 1 hete alig eszel valamit, történt valami amiről tudnom kellene? - lágy hangon beszél anya. Mondjam el neki hogy a Krisz le tapizott és utána fel is pofozott mert nem aludtam itthon. Nem mondom el mert ki tudja mit tesz velem ha anya kérdőre vonja. *** Pár óra múlva újabb jopogást hallottam, csak ezúttal nem anya volt. - Lina engedj be! - szolal fel egy fiú hang. - Tűnj el! - ordítóm. - Lina, neharagudj, csak nagyon féltelek. Nem akartalak bántani. - kopog még 2-öt. - Engedj be kérlek. - fel áltam és kinyitottam az ajtót, utána siettem vissza a paplan alá. Krisz bejött és leült az ágyam melletti fotelbe. Hallottam ahogy a bőr ülés recsegett a súlya alatt. - Kérlek bocsáss meg nekem. Tudod, hogy soha nem bántalának. - Nekem ez máshogy jött le a pofonod után. 4 napig lehetett látni a kéz nyomod az arcomon, örülhetsz hogy nem mondom el anyának. - Ideges voltam, hogy mással töltöd az éjszakát mint velem.- felállt a fotelből, és fel alá járkált. - Erőszakos voltál velem, ne csodálkozz azon hogy nem aludtam itthon! Es most menj ki a szobámból! - a paplantnal be takartam magam és vártam az ajtó csukodást.