10. rész

- Mikor meg fogtam az arcodat, bele haraptál a szád szélébe. - hoppá lebuktam. - Igen, és akkor mi van ha bele haraptam a szám szélébe? - kérdezem, mintha észre sem vettem volna. A fejemet ráztam jobbra-balra. Hátat fordítottam neki és fel mentem a fürdőbe. *** Reggel mikor felkeltem lehetett 6 óra. Mikor ki mentem a szobámból vissza gondoltam a tegnap estére. Krisztián tényleg meg kérdezte? Nem csak képzeltem. Nem lehet ilyen hülye. Ha tényleg meg akart volna csókolni, meg tette volna, és nem kért volna engedélyt... - Jó reggelt! - vágta hozzám életlenül. Hát ennek meg mi a baja? Én nem köszöntem neki, mintha ott sem lenne. A konyhában álltam, és elmosogattam, mivel Krisztián hercegnő előző este nem mosogatott el maga után. Így rám hárul a feladat. Oda állt mögém és a kezét a hasamra szorította. Éreztem, hogy a vállam nedvesedik. Krisz sír? - Mi a baj? - fordultam hozzá. - Kérlek, hadd maradjak így még egy kicsit. - vissza fordított a csípőmmel a csap felé. Mélyen a nyakamba nyomta az arcát. Forró könny cseppjei végig folyt a nyakamon. - Kérlek áruld el, mi a baj. Talán tudok segíteni. - fordulok ismét felé. Meg fogtam a pólóját, és annál fogva magamhoz húztam. Szorosabban átölelt mint eddig. Mi a frász történhetett vele? A rossz fiú külső után most végre a félénk kis fiút is meg láthatom. - Krisz bízhatsz bennem. - Ma van az évfordulója... - minek? minek van az évfordulója? Most tényleg meg nyílt nekem életében először? - Krisz, minek van az év... - szakított félbe. - Anya halálának. Általában ki sem mozdulok a szobámból, de most látni akartalak. - értek mindent. - Jaj te. - öleltem szorosabban. - Gyere üljünk le a kanapéra. - oda vezetem a kanapéhoz. Egy percre sem vette le a kezét a derekamról. Leültünk a kényelmes garnitúrára. Egy párnát raktam az ölembe, és mondtam, hogy dőljön le. Szót fogadva le tette a fejét a díszes kis párnára. - Meséld el. Mit érzel most. - olyan voltam mint egy agytúrkász. Krisz az ölemben feküdt és lehunyta a szemét. - 3 éves voltam, mikor anya és apa autó balesetet szenvedtek. Anya nem élte túl, mivel ő vezette az autót. Apa az anyós ülésen ült és... már csak apa maradt nekem. - láttam a fájdalmat a szemében. Ahogy rá néztem ok nélkül is elkezdtem könnyezni. Most már értem miért ez a rossz fiús álca. Mögötte egy össze tört fiú van. - Nem muszáj tovább mesélned. - mondtam miközben a könnyeimet törölgettem. - De tudnod kell. - mosolyodott el. Fel ült és ő is törölgetni kezdte a könnyeimet. - Tudod, te vagy az első aki előtt merek sírni. Előtte mindig vagy a párnámnak vagy a szobám falainak tettem. Remélem nem rombolód le a rossz fiús álcám. - mosolyodott el. - Nem is tudtam, hogy ilyen nehéz neked. - hajtottam le a fejemet. - Mikor apa meghalt, azt hittem soha nem fogok többet normálisan élni. Ezért kezdtem el edzeni. Hogy a dühöt ki adjam magamból. Apa mindig azt mondtam, hogy " Legyél megértő és szeress " , hiányzik is, hogy ha hibázom akkor ezt mondja. -nyíltam meg neki. - Hiszen te tökéletes vagy. Az életed, az étrendet, és e mellett okos is vagy és teljesen kiszámíthatatlan. - Na ne nevettess, tudod hány évembe telt még ezt így kialakítottam, csak hogy apa büszke legyen rám. - felálltam és fel - alá járkáltam. Most én is meg nyíltam volna neki? Észre sem vettem. Rossz hatással van rám Krisz. El kellene kerülnöm.- Van kedved sétálni menni? - néztem rá. - Menjünk. - elindultam fel a szobámba. fel vettem egy hosszú cső nadrág egy fehér szívecske mintájú hosszú felső, a kedvenc szürke taposóval, sállal, és egy sapival. Le mentem a nappaliban, Krisz ott állt egy farmerben a fehér pólója be volt tűrve a gatyájába, + még egy szürke széldzsekiben. Elmentünk sétálni. Krisszel a kezünket egymásénak ütöttük. Krisz meg állt és rám meredt. - Figyelj, kezd ez idegesíteni! - jelentette ki a kezére nézve. Oda lépett mellém és össze kulcsolta az újainkat. - Mit művelsz? - kérdeztem, miközben a kezemet akartam el rántani, túl erősen fogta meg a kezem. Nem fájt, de nem bírtam kiszabadítani a kezem. -Engedj el, kérlek! Ez fáj! - hazudtam neki. Rám villantotta a gúnyos mosolyát. - Dehogy fáj cica. Csak attól félsz, hogy valaki meg lát minket? - közben meg érkeztünk a Duna partra. Mindenki minket nézett. - Ez olyan zavarba ejtő. Mindenki minket néz. - jelentettem ki. - Lehet, hogy csak irigykednek, hogy milyen jó pasid van. - na ennek most véget kell vetnem. - A pasim? - húztam fel a szemöldököm. - Aha, tudod általában egy párok járnak össze font újakkal. - mosolyodott el. Miközben a kezünket fel emelte amit megfogott. - Azt hittem tudod. - Ügye tudod, hogy erősen tudok rúgni? - kérdeztem rá. - Kétlem, hogy mindenki előtt meg tennéd! - jelentette ki. Elmosolyodtam és felé fordultam. - Na akkor csókolj meg! - néztem rá. - Ha egy "pár" vagyunk. Tedd meg! -jelentettem ki. - Csókoljalak meg? - bólogattam. Közeledett felé. El engedte a kezem és az arcomra emelte, a másik kezét a tarkómra helyezte és közelített. Meg vártam még elég közel lesz. Már majd nem össze ért a szánk mire sípcsonton rúgtam. - Azt hittem, tudod, hogy ki nem állhatlak. - mosolyodtam el még ő fogta a meg rúgott részét. - De azért nincs harag. - gúnyolódtam vele. Oda lépett elém és kiegyenesedett. - De van harag! - tök komoly képel nézett rám. Elkezdtem hátrálni, de ő követte minden lépésemet. Én egyet hátra ő egyet előre. " FUSS" kiáltotta bennem egy hang. El léptem oldalra és futni kezdtem. - Lina állj meg! - üvöltötte utánam, és mikor látta, hogy tovább futok ő is neki indult. Körülbelül 3 km-t futottam. Mikor hátra néztem Krisz sehol. Lehagytam volna? Mikor előre néztem láttam, hogy még mindig a Duna partnál vagyok. Leültem a homokba és néztem a tájat. Kipihentem a futkározást. Éreztem, hogy valaki fel kap. Krisz a vállára dobot. - Na akkor csobbansz egyet? -csapott rá a fenekemre. - Tegyél le kérlek. - ütöttem a hátát. - Nem! Nekem kell a bosszú! És ez elég édes lesz. - húzódott mosolyra a szája. - El mondom mindenkinek, hogy sírtál. - nevettem gúnyosan. Krisz erre a földre tett. Mindenki minket nézett. Meg hallották volna? - Na látod.. Hééééé mindenki... - üvöltöttem. - Ő itt.. - Krisz lerántott a homokba és befogta a számat. - Elengedtelek! Miért üvöltözöl? - tudakolta. Erre csak elmosolyodtam. - Kezdem azzal, hogy rá csaptál a fenekemre... - közeledett. - Utána meg be akartál dobni a Dunába. - egyre közelebb került. - és végül tiszta homok lettem miattad! - mosolyodom el. Krisz szája már súrolta az enyémet. Többet akartam. Azt akartam, hogy ne csak súrolja, hanem teljesen el is nyelje.