2. rész

2. rész Már egy hete itt lakom a mostoha apámmal es a fiával. A ma reggeleli futást ki hagytam. Le mentem az emeletről, olyan fél 11 felé, anyuék sehol. - Pikinezni mentek! - suttogom. Hangos láb dobógást hallotam. - Szia hogy aludtál? - mosolyogva jön le a lépcsőn. - Mit csinálunk ma? - fordul felém. - Ha közelítesz véged!- indulók a konyhába. - Mi lesz ha már a smárolni fogunk? - Fújjjjj! - húzom el a számat. - Olyan nem lesz! - oda léptem a szekrényhez, elő vettem a müzlit és a tányért. Oda mentem a hütőhöz és elő vettem a tejet és a kanalat is. Leültem enni. - Mit csinàlunk ma, hogy boldog lègy? - mosolyog. - Egyszerüen ne gyere a közelembe! - fel àltam ès fel mentem a szobàmba. Fèlora múlva kopognak. - Cica fiu huzz el! - orditok kifelè. Ujabb 2 kopogàs, felàltam ès kinyitottam az ajtott. Egy szöke magas kèk szemü sràc àlt ott. - Kiràly, màrcsak ez hiànyzott, egy szöke herceg alap! Mit akarsz? - fonom össze a karjaimat. - Tom vagyok! - mutatkozik be. - Nem èrdekel kivagy "kedves Tom" ! - Flegmàzok vele. Becsuktam az ajtott. Hallotam, hogy a cica baba ès a szöszi beszèlget. - Mondtam, hogy ilyen! - szolal fel Krisz. - Jol van! - felelte Tom - Ràm fog most haragudni, miattad! - ordibàlja az ajtom elött. Meg fogtam a tàskàmat ès felkaptam, benne volt a pènz tàrcàm a telefonom meg az ilyenek. Kinyitottam az ajtott ès elmentem a parkba egyedül. *** Este 9 utàn èrtem haza, Krisz ott ült a teraszon. Idegesnek làtszott. Felnèzett egyenesen a szemembe. Ott àltam a kapu elött. Oda futott, helyesbitek rohant hozzàm ès szorosan magàhoz ölelt. - Hol voltàl? Nagyon aggodtam! - elhuzodott ès hàtràlbi kezdett. - Ne haragyudj elfelejtettem. - Mièrt aggodtàl? - ö volt az egyetlen apa halàla ota aki aggodtott miattam. A szemèben is làttam az aggodalmat. - Fèltem hogy bajod esik. Nem szoltàl, hogy elmèsz ès teljesen... - oda lèptem ès àtöleltem. - Köszönöm. - viszonozta az ölelèsem. - Mègis mit? - màr majd nem úgy viselkedett mint egy igazi bàty. - Annak ellenère, hogy tökèletesen verekszem, te mèg is aggodtàl miattam! -ellèptem tölle. - Ezt köszönöm! - be mentünk a hàzba ès lekuporodtunk a kanapèra, bekapcsoltuk a tèvèt ès nèztük.