2015. augusztus 28., péntek
4. rész
Nem, nem lehet csak pár napja ismerem. Soha nem szerethetek bele egy ilyen emberbe. Bele kóstoltam az italomba, nem olyan ize volt mint az előzőnek. Savanykás íze, és büdös is volt. Fel állam, hogy ki menjek a mosdóba. Mikor felálltam erős szédülés fogott el. Hozzá járt a hányinger is. Össze estem, és a földön fekve láttam, hogy a legjobb barátnőm rám nézett, és táncolt tovább. Egy ismeretlen fiú felett az ölébe és ki vitt a friss levegőre. Egy magas kigyúrt barna hajú, zöld szemekkel párosított srác nézett rám. - Jól vagy? - mosolyogva kérdezi. - Ki vagy te? - forgott velem a világ. - Marci vagyok. Gyere haza viszlek. - felsegített és beültetett az autójába az anyós ülésen elterpezkedtem, a hatalmas fekete jipjében. - Kérlek csak haza ne vigyél. Hatalmas balhé volt. - néztem Marcira. - Mi történt? - kérdezte. - A mostoha bátyám rám mászott. Vigyél magadhoz kérlek! - Be voltam drogozva, nem tudtam miről beszélek. - Rendben. - elindította az autó motorját. *** Kb 20 perc múlva ott is voltunk. Be vitt a házba óvatosan, lefektetett az ágyába. - Én a kanapén alszom. - meg fogtam a csukóját. - Maradj velem, kérlek! - az egész éjszakát másnál töltöm. Krisz ki fog nyírni mint egy gyíkot. Meg fog kinozni mint egy állatott. *** Mikor kinyitottam a szemem, láttam hogy egy vad idegen lakásába vagyok fehér neműben az agyába. - Mi történt? - rángatóm azt az idegen srácot melletem. -Hol a telom? - oda sétáltam az asztalhoz és láttam 16 nem fogadott hívás Cica fiútól. Most is rezget a telom, megint Krisz az. Fel vettem. - Mivan? - szólok bele a telefonba. - Több mint 100x hivtalak! - ordítja nekem. - Csak 16x! - jelentettem ki. - Mit akarsz? - kérdezem. - éjjel nem jöttél haza. És Zitánál nem aludtál, most jövök tőle. Hol vagy? Érted megyek. - Nem kell, majd haza megyek, ha már nem akarsz letapizni a hatalmas mancsaiddal. - kinyomtam a telefont. Kis idő múlva, felöltöztem, és elindultam egyedül haza. Vettem magamnak kaját. Krisz folyton hivogatott, meg állás nélkül. 20 perc múlva haza is értem. Krisz a verandán ült és rágta a körmét. - Mivan, csak nem izgulsz? - Krisz felállt és oda sietett hozzám. Csak, hogy ölelés helyett egy hatalmas pofont kaptam. Néztem rá bosszúsan és elindultam. - Mész valahová? - ragadja meg a felkarom. Nem válaszoltam neki. Elrontottam a kezem, felrohantam a szobámba és bezárkoztam. Lefeküdtem az ágyamra. - Hogy tudott megütni? - a könnyek csak úgy potyogtak a szememből
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése